A nagyobb és kisebb hatalmak csaknem mind nyers erővel, a hatalom torzult féltésével vagy éppen vérszomjas hatalomvággyal, eszét veszetett kegyetlenséggel támadják, ölik egymást. És pusztul a nép. Hazák vesztek és vesznek el. Hullnak védett-védtelen emberek. Végveszélyben az élet. Halljuk még a dalt: Hol vannak a katonák? Elszántak a ripacsok. Parancsolnak. Öldökölnek, s halnak a népek. Hol megalázottan, sóhajos lélekkel halnak hazájukért, szabadságukért, végtelen jó vagy durva és ostoba vezérükért. Vérre szomjas húsevők csúszkálnak a Földgolyón, harcolnak halálukig a hatalomért. S az író egész életében figyel. Érez, gondolkodik, szemlélődik. Töpreng. Félti az életet. Különösen a magyarok életét félti. Arra gondol, hogy a gordiuszi csomót nem karddal, hanem türelemmel bogozva kell megoldani. Az életet nem szabad megölni. Az életet meg kell őrizni!