A szerző – vallomása szerint – kiskamasz kora óta versel, később elcsábította a próza, „de azért visszabotladozom a versekhez olvasóként, íróként is. Ez a kötet ennek a botladozásnak a lenyomata”. És valóban, ez a kötet arra is alkalmas – a játékos versek élvezetén túl --, hogy az olvasó a szerzővel együtt elgondolkodjon, hol húzódik a próza és a líra határa, miben is különbözik a két műnem. Horváth György úgy tartja, a próza a valóság tégláiból épült palota vagy otthon, a vers belülről fakad, „világra pottyan”, izeg-mozog, mint a hirtelen megnőtt gyermek.