Ha a kicsi vagy nagy olvasó ráérez Vig Balázs újabb mesekönyve címének kedvesen humoros ízére, nem fog csalódni a tartalmát illetően sem. Mert Tódító Tódor első nevét legjobb ovis barátjától, Mészáros Jóskától (Mészáros a Pénztáros) kapta kiapadhatatlan mesélőkedve okán, a nem túl tetszetős másodikat pedig korán elhunyt nagypapája után. Becenevét rövidítve Todó, a nagy igazságérzetű óvodás a Méhecske (fiúknak Zümi) csoport oszlopos tagja, de helyzetéről nyilatkozzon ő: "anyukám arra tanított, hogy a finomfőzeléket és a tojáslevest nem utáljuk, hanem legfeljebb azt mondjuk róla, hogy nem a kedvencünk. Én nem utálom a Tilda nénit, csak nem a kedvencem". A tehetséges, fiatal író ismét egy hétköznapi témához nyúl, de nem hétköznapi módon. Hiszen ki állítaná, hogy az óvodában könnyű az élet? Akár verekedésről, szégyenlősségről, büntetésről, bekakilásról, vagy mócsingos menzaebédről van szó, Todó a legnagyobb őszinteséggel avat be minket vélt vagy valós sérelmeibe, és alaposan kitálal ovisoknak, szüleiknek, sőt az óvó néniknek egyaránt. Az akcióban az illusztrátor, Vidák Zsolt sem maradnak el igazán beleérző, színes grafikáival. S ha a széles körben ajánlható, vicces olvasmányt "az első férfi írta ovis könyvként" harangozták be, a várva várt folytatástól, a sulis kitálaló könyvtől akár a Tanár úr kérem színvonalát is várhatjuk. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"