A könyv a kulturális közösségek természetét kutatja, beleértve a tradicionális közösségek világát éppen úgy, mint a kortárs közösségekét. Mindezt a kétszázötven éves magyar közművelődés és számtalan közösségelmélettel foglalkozó írás tükrében igyekszik megtenni, kutatva értékességet, hasznosságot, kultúra és közösség kapcsolatát. Megrajzolva a közösségek szerepét a múltban, jelenben s jövőben, feladatukat, mellyel hidat képeznek az egyének és a társadalom között. Összerakva, egymáshoz illesztve a motivációk tükörcserepeit a személyes indíttatásoktól a kölcsönösségen, bizalmon, identitáson át az anyanyelvig. Megvizsgálva a kulturális közösségek fenntartó és fenntartható erőforrásait, a civil társadalomban elfoglalt helyüket, s a kulturális alapú közösségi társadalmak esélyeit. A kultúra a közösségek alapvető tulajdonsága, ahogy a kultúráé a közösségiség. Az emberiség e két vívmánya a legszorosabb kapocs ember és társadalom között. A könyv „a közösségek keresését”, kultúra és közösség kapcsolatát kívánja a korábbiakban megszokott hazai értelmezésektől eltérő elméleti megvilágításba helyezni, egy gyakorlati szakember példáival. Szente Béla írása nem alkot definíciókat, meghatározásokat, sokkal inkább szeretne kérdéseket nyitni, vitát generálni a hazai közösségelméleti szakirodalom bővítése, egyoldalúságának feloldása érdekében.