A József Attila-díjas Kelemen Erzsébet történelmi ifjúsági regénye, a Tiván a honfoglalás korában játszódik, s lebilincselő cselekményességgel és mozgalmassággal eleveníti fel a Kárpát-medencében letelepedő ősi magyarok színes, kalandos élet- és hitvilágát, a samanisztikus táltoshitről a keresztény vallásra áttérés temérdek nehézséggel, vívódással, olykor tragikus konfliktussal járó időszakát. A Taksony és Géza fejedelem uralkodása alatt, a Jutas vezér fennhatóságához tartozó mocsaras, lápos Bodrogközben zajló események érzékletesen láttatják harcias (fiatal íjászokat, kopjavetőket, kardforgatókat felvonultató) népünk mindennapjait, fordulatos hadakozásait és mélyen gyökerező hagyományait. Ennek a tájhazának a kitűnő, avatott néprajztudósa, Nagy Géza szerint is remek – s az ifjúság számára különösen izgalmas és tanulságos – tablóját festi fel a mű honszerző elődeink változatos küzdelmeinek, élénken és összetetten járulva hozzá nemzeti önismeretünk megerősítéséhez. S önazonosságunk messzi történeti távlatokba visszanyúló keresésével igazolva, hogy „környezetünk megbecsülése, jelenünk és jövőnk építése csak úgy lehetséges, ha tudjuk, hogy honnan jöttünk, milyen gyökerek kapcsolnak bennünket múltunkhoz.” Méltán keltette fel a szélesebb olvasóközönség figyelmét ez a millecentenáris évfordulón országos pályadíjat nyert, érettségi tételként is számon tartott, s immár ötödik kiadásához érkezett (mert eddig 1997-ben, 1998-ban, 2001-ben, 2012-ben megjelent) regény: magyar és keresztény önszemléletünket, identitásunkat gazdagítva és tovább szilárdítva.