Kotász Rita második kötete nem szokványos verseskönyv, mert a három fejezetbe (Ajtó; Kút; Ég) sorolt haikuk közé folyamatosan olvasható prózai elmélkedéseket illesztett. Így kettős, egymástól távoleső műfajú szövegkorpusz keletkezett: a tradicionális formakultúrát képviselő haikuk sora, valamint a szabadon áradó, központozás nélküli szövegfolyam, etűdökre emlékeztető gondolati prózasorozat. De mindkettő alapgondolata a költőnő ama látomása, miszerint minden emberben van egy alig észrevehető belső ajtó – amit jelezhet egy őszi falevél, egy tenyérbe simuló macskafej finom érintése -, amelyre a befelé is figyelő ember rendszerint véletlenül talál rá. Viszont ha rátalál, nyitva is találja, de a belépéshez bátorság, figyelem és érzékenység szükséges.