Lebilincselő történet a Gajzágó Tamásé: egy szex-rabszolgából idegenvezető lesz, aztán világhírű festő, bár igazából az élet kifosztottja, aki szinte egy emberöltőn keresztül izzik a tisztítótűzben a fiatalkori bűnei miatt, de a Gondviselő az utolsó 100 méteren megajándékozza még a boldogság morzsáival, s megadja neki a szép halál kegyelmét... Képzeletünk szárnyán utazva mintha hatalmas légballonban lennénk: Budapestről, a Józsefvárosból és Kőbánya lerobbant házai közül emelkedünk fel lassan, amikor a nyugati szelek kezdenek fújni, sodródunk az áramlattal Ausztria felé, majd a Gondolák Városát, Velencét érintve szállunk észrevétlenül Finnország irányába – mert Gajzágó Tamás végül arra menekül, megcsömörlődve mélységesen az emberektől, kiábrándulva a beprogramozott XXI. század egész civilizációjából... A lélektan mély húrjait pendíti meg az író, benne szuszog valamennyi hősében, s a mindenkori Olvasóra hárul az a nemes feladat, hogy a mozaikkockákból összerakja végül az arcát...