Újabb kötettel jelentkezik Arlett László amatőr versíró. A kötet két részre oszlik, hosszabb-rövidebb lélegzetű poémákat tartalmaz. Egyfajta válogatásnak is tekinthető, hiszen számos mű már az előző kötetében (201112245) is megjelent. Az első részben (Téeszesítés, rendszerváltás) a címadó "magyar parasztság" sorsa, élethelyzete - nem kevés politikai áthallással - kerül bemutatásra: "A török idők után/ egy gebével kezdett/ új életet a paraszt./ De a szovjet rendszerből / se gebe, se eke/ számára nem maradt." A költő személyes hangvételű művei kettős célt szolgálnak: egyfelől igyekeznek "kibeszélni", művészi eszközökkel feldolgozni a "kolhozosítást" (Terror a téeszesítéskor, Jászok újkori jobbágysorsa) és annak napjainkra is hatással gyakorló következményeit (Tanulságos gondolatok...), továbbá a rendszerváltás és későbbi kormányzások keltette csalódást is bemutatni: "A piros léggömb hívők .../ négy majd nyolc évig/ a hatalomba ültek, / mire a sok lopásért/ és hazudozásért/ rács mögé kerültek(?!)" (Ezt is megértük!). Valamint igyekszik elgondolkodtatni is az olvasót a magyar mezőgazdaság és gazdászok fontosságáról, helyes megítéléséről. Ahogy Arlett előszavában is írja (A marsziliai ének mintájára): "Ébredj, hazámnak földműves népe!" A második egység verscsokrának központi témája az évszakok (Kert-vers, A tél ötvösmestere), emellett találunk lírikus meséket (Csenge és a kecske) és személyesebb tárgyú verseket: "Szerelmünk - szép volt/ Áthatott, mint a röntgen,/ érzete minden sejtem/ ha rám nézett, s velem érzett." (A szerelem nosztalgiája). Az irodalom harmadvonalában alkotó költő versei az elmélyült líra kedvelőinek ajánlhatók. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"