Kőrösi Valéria, a sikeres pszichológusnő az ausztráliai nyárból tér haza a ködös, hűvös télbe. Második férje, Árpi várja a repülőtéren, hogy még jó másfél órányi autóúttal hazavigye a vidéki városba a feleségét – így kezdődik az az emlékezésregény, amely az 1980-as évek elejére, a középiskolás Vali életébe kalauzol vissza. Az akkori fiatalok Derrick felügyelő krimisorozatát nézték a tévében, orosz nyelvet tanultak és rettegtek a matematikadolgozattól. Rozán Eszter Vali egykori és mai életepizódjaiban faggatja főhősét az élet dolgairól; miközben az asszony kipiheni a nagy út fáradalmait, élvezi otthona melegét, az emlékeit idézgeti. Egy tinilány és egy okos, érett nő valóságszemlélete váltakozik fejezetenként, és e kettősségből kirajzolódik a múlt. Ráadásul belép a történetbe Vali első férje, az iszákos Feri, azután osztálytárs- és barátnője, Zsófi, meg a hajdani orosztanár, Bárkányi – és valamennyien a maguk látószögéből idézik vissza Vali középiskolás éveit. Rozán Eszter tehát egyrészt váltogatja a jelen és az 1980-as évek elejének két idősíkját, másrészt ugyanazokat a helyzeteket, epizódokat, történeteket más-más szereplő nézőpontjából beszéli el. Vali odahaza, az otthon melegében fölidézi a közelmúlt ausztráliai élményeit és bakfiskora emlékeit, agyában egyszerre kavarog a csendes-óceáni cápaveszély és a hajdani orosz dolgozatok rémképe. Igazi pszichológus módján, tudatosan göngyölgeti föl a múltját, hogy így jusson túl rajta. Az amatőr írónő bőbeszédű, helyenként részletekben elvesző története az 1980-as években eszmélkedő és az ezredforduló után révbe érő értelmiségi nemzedék regénye akar lenni. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"