Száraz Miklós György prózáját még az 1990-es években Juhász Ferenc így jellemezte: „szokatlan, tobzódó, torlódó bolond szép embersorsmese, (,,,) mese-gomolygás”. E találó megállapítás igaz új regényére, a Tibeti szélre is. A 19. század elején játszódó műnek öt kulcsszereplője van: Manszur bég, aki Kőrösi Csoma Sándor alteregója; Sir Robert Moor, aki hivatása szerint orvos, ám valószínűleg a Brit Birodalom kémje; Dzsampal Gyaco, a nyolcadik dalai láma; valamint Dönkar, a tehetős lhászai özvegyasszony és nyolcéves kisfia. A Magyarisztánból származó székely-magyar Manszur bég egy katalóniai kisváros könyveket is árusító régiségboltjában találkozik Moor doktorral, aki Himalája-térképeket keres, nem véletlenül a brit gyarmati Indiát és a teokráciában élő Tibetet összekötő hágók, útvonalak érdeklik.