Cait Jacobs első regénye, A lovaghercegnő friss hangon közelíti meg a romantasy műfaját: a középkori fantasy világot humorral, romantikával és önismereti történettel ötvözi. A cselekmény főhőse Clía koronahercegnő, akinek régóta biztosnak hitt eljegyzése váratlanul meghiúsul, amikor a szomszéd királyság hercege kijelenti, hogy egy harcos királynőre van szüksége, nem pedig egy elkényeztetett hercegnőre. A megaláztatástól vezérelve Clía beiratkozik a herceg katonai akadémiájára, hogy bebizonyítsa: méltó ellenfél és vezető válhat belőle. A kiképzés során azonban ráébred, hogy a legfontosabb csatákat nem mások elismeréséért, hanem önmagáért kell megvívnia, miközben figyelme fokozatosan a hercegről annak hűséges testőrére, Ronanra terelődik. A regény ügyesen forgatja ki a romantasy ismert kliséit: a szerelmi szál lassan bontakozik ki, a hangsúly pedig legalább annyira Clía személyiségfejlődésén, mint a romantikán van. A történet természetes módon jelenít meg neurodivergens és krónikus fájdalommal élő szereplőket, akiknek identitása nem kizárólag ezekre a jellemzőkre épül – a szerző így kapcsolja a toposzokra épülő történetét a kortárs érzékenyítés tendenciáihoz. Az ír folklór és mitológia motívumaiból építkező világ, a katonai akadémia miliője és a politikai intrikák izgalmas hátteret biztosítanak a cselekménynek.