A csodás szerelem néha rossz forrásból fakad. Mindig olyan szerelemre vágytam, mint amilyen a szüleimé: mélyre, megmásíthatatlanra, mindent elsöprőre. Olyasfajta szerelemre, amiről a regényekben írnak. Úgy gondoltam, a vőlegényemmel, Lucasszal rátaláltam. Mindenünk megvolt: ház, közös cica, egy lehetőségekkel teli jövő ígérete. Aztán minden darabokra hullott. Felfedeztem a titkát. És mégis… Összetört szívvel, elárulva, de meggyőztem magam, másnál sosem találhatok rá arra, amiben mi ketten osztoztunk. Ő volt a mindenem. Aztán egy este összefutottam az öccsével. James zenész, bonyolult és intenzív, éppen Lucas ellentéte, de mégis, kár tagadni, vonzódom hozzá. Olyan módon, amit megmagyarázni sem tudok. Nevetségesnek tűnik, hogy éppen olyasvalaki előtt nyitom meg a szívem, aki ennyire közel áll ahhoz, aki széttörte. De hiába, képtelen vagyok ellenállni. Csak rontanék a dolgon, ha megpróbálnám távol tartani magam tőle. Akarom őt! Belebolondultam abba a férfiba, akibe nem lenne szabad. A másik fivérbe.