Nem sokkal magyar megjelenése után (A hallgatás evangéliuma; 202624088) angol fordításban jelenik meg Balázs F. Attila regénye, amelyet lehetne lírai hangoltságú memoárnak, autofikciós epikának, emlékező-önföltáró vallomásnak, de akár korrajznak is nevezni. A több műfajú, ugyanakkor olvasmányos műhöz úgy lehet közel férkőzni, ha megnevezzük három alapvető vonását: tartalmi-gondolati igényesség, bátran őszinte emlékidézés, lírai nyelvezet, poétikus stílus. A nyilvánvalóan önéletrajzi vétetésű próza egy ember sorsának alakulásában mutatja be a félelem és az ellene való küzdelem természetrajzát és későbbi fölismeréseit.