A halál istenéért harcol. De a saját életéért küzd. A Tolvajok Rendjének elátkozott adminisztrátoraként élek, meghúzom magam, és közben remélem, hogy az Olümposzon uralkodó szeszélyes lények nem vesznek észre. Nem könnyű feladat, tekintve, hogy San Francisco éppen Zeusz védővárosa, de igyekszem. Túlélek. Egészen addig, míg egy éjszaka össze nem futok egy másik istennel. Mind közül a legrosszabbal. Hádésszal. Az Alvilág könyörtelen, higgadt királya először vesz részt az istenek halálos küzdelmében, a Choneftiriben. A viadal célja, hogy új uralkodót válasszanak az Olümposz trónjára. Ám nem maguk vívják ezeket a csatákat, hanem halandókat választanak ki, hogy helyettük vegyenek részt a kegyetlen versenyekben. Vajon miért engem választott Hádész? Egy szarkasztikus kis senkit, akin átok ül. És miért dobban meg a szívem minden alkalommal, amikor azt mondja, hogy az övé vagyok? Nem tudom, gyalognak, csalinak vagy valami egészen másnak tekint engem ez a veszélyesen kísértő istenség. Hogyan is tudhatnám, amikor több titka van, mint csillag az égen? Hisz Hádész a saját szabályai szerint játszik... és a Halál – bármi áron – győzni fog.