A nem éppen pályakezdő költő első kötete – ahogyan az ajánlást jegyző Halmai Tamás írja – a modern német gondolati lírát idézi, tehát egyszerre tárgyias és gondolati, és e kettő együttese roppant képgazdag, expresszív módon kifejező költészetet alkot. Minden sora egy-egy érzékletes és több érzékszervvel megragadható kép: „A bukó nap pengéi vörös sávokba szeletelik / a dohos levegőt” – írja le az áldozati vacsora helyszínének atmoszféráját (A középső hajó titka). A kötet egyik sajátossága, hogy a mintegy száz vers a címük alfabetikus rendjében sorakozik, ami nyilván arra utal, hogy a szerző elutasítja a ciklusokba osztás gondolatát, mert a bárhol fölüthető könyv a teljesség ígéretét hordozza.