Inzelt György kémikus-kutatói pályája mellett sok éve foglalkozik elmélyülten szakterülete tudománytörténeti vonatkozásaival is, rendre publikál ilyesfajta írásokat. Ilyenekből válogatott össze egy kötetre való most is: frissen megjelenő művében nemcsak egy-egy említésre, emlékezésre méltó vegyész portréját rajzolja meg, de ennek kapcsán számos kémia- és kultúrtörténeti érdekességről, jelentős találmányokról ír. Miként a fülszöveg is rámutat, elsősorban a 18-19. század elejének kémikus-nagyságaival foglalkozik. Egy-egy olvasmányos tudományos-ismeretterjesztő fejezet erejéig felbukkan Than Károly akadémikus, a budapesti tudományegyetem egykori legendás kémiatanára, aki 1872-től 1880-ig volt a Királyi Magyar Természettudományi Társulat elnöke; a neves tizennyolcadik századi botanikus-kémikus Kitaibel Pál, aki összegyűjtötte és leírta nemcsak Magyarország növényeit, de kőzeteit és ásványvizeit is; kortársa, Mihail Lomonoszov, orosz polihisztor, a Moszkvai Állami Egyetem alapítója; valamint a fizikai kémia atyamestere, a német Wilhelm Ostwald, akit 1909-ben „a katalízissel kapcsolatos munkásságáért, valamint a kémiai egyensúlyokat és a reakciósebességeket meghatározó tényezők vizsgálataiért” kémiai Nobel-díjjal tüntettek ki. Ezt követően a szerző egy-egy részt szentel a tudományos kémia és a vegyészeti iparok helyzetének a kiegyezés időszaka alatt, illetve annak, hogy az első világháború alatt milyen szerepet játszottak a tudományos élet képviselői. Az utolsó szakasz témája: 2019, a PE-rendszer nemzetközi éve.