Varsás Frigyes Mihály nem is találhatott volna verseskötetének találóbb címet: a poétaként debütáló szerző ugyanis hetvenéves korában vette át a Helikon táncoslábú és édesen csacsogó istennőitől a költészet adományát. S múzsai csókkal a homlokán költőnk – életkorát meghazudtolva – úgy a megverselt témákban, mint a tartalmat keretező formában váratlan gazdagsággal és magabiztossággal lép olvasói elé. A kötet nyitó verse tisztelgés az apa alakja előtt, aki 1943-ban vetette papírra az idilli családi kört leíró szerelmes verset. Ezt követően Varsás Frigyes Mihály versei egyaránt szólnak az életörömről, az elmúlás felett érzett szomorkás melankóliáról, egy végigélt élet feletti számvetés vágyáról és parancsáról, a pillanat kiélvezéséről, a keresztény hit metafizikai távlatairól, a magyar múlt dicső napjairól és a nemzeti gyász fájdalmáról, a családhoz, a szülőkhöz ragaszkodó gyermek érzelemdús lelkivilágáról, és a sort még folytathatnánk hosszan. A páros, illetve ölelkező rímekkel díszített strófák dallamvilága játékosan könnyed, a versek ütemhangsúlyos lüktetése könnyen olvashatóvá és befogadhatóvá teszi a költeményeket. A költő poétikai horizontja tehát igen tág, a most röviden felvázolt témák viszálykodás nélkül megférnek egymás mellett, ahogy az avantgárd törekvéseket idéző képvers is a rímes strófák mellett.