Ez a gondolatébresztő könyv a váratlanul, egy San Diego-i konferencián szívrohamban elhunyt Michael White (1948-2008) utolsó összegző munkája. A South Australia egyetemen szerzett pszichiátriai szociális munkás diplomát, majd gyermek-pszichoterápiával kezdett foglalkozni – ami értelemszerűen hozta magával a családterápiát. 1983-ban alapította meg szülővárosában, Adelaide-ben a Dulwich Centert, egy mentálhigiénés intézményt, ami a napi terápiás munka mellett fokozatosan a narratív terápia élvonalbeli képzőhelyévé és publikációs központjává fejlődött. David Epstonnal közösen jegyzett könyvük, az 1990-ben megjelent Narratív eszközök terápiás véggel mind a forradalmian új látásmódot, mind vezető képviselőit a pszichoterápiás szcéna élvonalába repítette. Igazi tudományos szenzáció lett, részeként a 20. század utolsó két évtizedében érlelődő posztmodern fordulatnak a pszichoterápiában. Az externalizálás „felfedezése” Carl Rogers és Albert Ellis munkásságának megismerése óta a következő hatalmas lépés. Ebben a kötetben M. White frappánsan összefoglalja mindazt, amit a narratív megközelítés tehet az emberekért. Vázlatosan utalva az egyes technikák tudományos előzményeire, nagyon érthető, világos képet kapunk a narratív alkalmazásokról. Méltó összegzése egy rövid, de hatalmas életműnek.