A Kr. e. második században alkotó Publius Terentius Afer az első, akinek teljes életműve fennmaradt az újkomédia szerzői közül. A vígjátékíró művészetére a hellenisztikus minta, kiváltképp Menandrosz életműve volt nagy hatással, melyet a következőképpen lehet röviden jellemezni: ezt a színházat már nem a poliszok világának politikai és társadalmi eseményei határozzák meg, hanem az egyén személyes és családi kapcsolatainak felvázolása, a feszültségek problematizálása, a generációs konfliktusok kiélezése. Hétköznapi élethelyzetekre adott csattanós válaszokként lépnek színre Plautus és Terentius darabjai, melyek toposzszereplőkön keresztül mutatnak be a legtöbb kortárs római, de akár a jelenkori magyar nézők és olvasók számára is ismerős élethelyzeteket. A kötetben Terentius komédiáinak új, friss fordításai kaptak helyet. A szépen szóló, mégis kortárs nyelven megszólaló szövegek Tordai Éva fordítását (illetve Az önkínzó esetében Eiler Tamásét) dicsérik. A kötet felépítése is logikus: Ferenczi Attila kiváló latinista, egyetemi tanár értő bevezetője után az egyes darabok előtt szinten Ferenczi rövidebb felvezető gondolatai kaptak helyet, így az olvasók térben és időben is tájékozódhatnak a tágabb kontextus megismerése mellett. A kötet érdekessége, hogy zárásként Tordai Éva saját Terentius-átirata vagy -adaptációja kapott helyet Testvérek (reboot) címmel, mely alapvetően a terentiusi műre épít, de a szereplők helyzetei és a meghatározó konfliktusok is merőben új képet mutatnak: