„A sorsom valóságos, a könyv részei vallomások… feljegyzéseimből, lejegyzett emlékeimből, önéletrajzi részletekből. Valójában semmi nincs kitalálva. Az is, ami nem történt meg, megtörténhetett volna…” Eva Ras a színészet mellett írói és festőművészi hivatásának él. Családi tragédiák sora, a történelem viharai és a betegség nem törte meg – számára az élet minden szelete kihívás, amelyben ott van a művészi kiteljesedés lehetősége. Fáradhatatlanul utazik, szívesen találkozik olvasóival bármelyik régióban, ihletően hat rá az emberek közelsége. Anyanyelve magyar, ám szerbül ír. E könyv arról tanúskodik, hogyan osztja meg gondolatait halott ikertestvérével, Temurával, aki ott lebeg körülötte az időtlenségben, és mint az alkotó energia táplálója, jelen van az életében. Istenhite mindvégig töretlen: rabbi unokája ő, aki ezt büszkén és tudatosan éli meg. Számára az is természetes, ahogyan a Teremtővel beszélget. Mellőzöttség, látszólagos kudarcok, emberi gyarlóság okozta sebek – mindenben kitartóan keresi az igazságot, olykor önmagából kilépve figyeli a történéseket, és a vízióit. Így követik egymást élete filmjének jelenetei a különböző idősíkokban, hol a valóságban, hol a képzeletben. „Ember akarok lenni. Nem vagyok az az intellektuális író, aki megragad egy témát és kimeríti. Csupán azt írom le, ami megtörtént.” Az olvasó az élettörténet mellett bepillanthat a korai hatvanas évektől napjainkig átívelő, tehát egy hosszú és fontos korszak színes belgrádi kulturális életébe, művészvilágába is. Vujicsics Marietta