Kevesen tudják, hogy az emberi idegrendszer egyik világhírű kutatója, az oxfordi egyetem professzora, Marianne Fillenz Temesváron töltötte gyermek- és tinédzserkorát. A magyar zsidó apától és osztrák katolikus anyától származó fiatal lány családjával együtt 1939-ben elhagyja az akkor már Romániához tartozó Erdélyt, a világháború fenyegető réme elől még időben tudtak emigrálni. Több osztrák és magyar, valamint más monarchiabeli menekülttel együtt Új-Zélandon találtak új otthont maguknak. A memoár az idős Marianne szemszögéből meséli el az eseményeket egészen addig, amíg a megszokott új-zélandi környezetet hátra hagyva, Oxfordban fogja tanulmányait és doktori képzését folytatni, vagyis a fiatal nő önállóvá válásáig kísérhetjük végig életének első felén a visszaemlékezőt.