Perlawi Andor gazdag írói-költői életművének egy újabb gyűjteményes kötete jelent meg, melyben a szerző lírai termésének legjavát adta közre. Már a kötet címe magára vonja olvasói figyelmét, a téli virágzás önreflexív oximoronja egyrészt vonatkoztatható a biografikus szerzőre, aki dacolva a korral, továbbra is ontja magából a szövegeket, benne az életerő jottányit sem csökkent, illetve a versek erejére, amelyek lehetővé teszik még azt is, hogy a kemény és fagyos évszak ellenére (szó)virágok nyíljanak. Perlawi költészetére a metaforákban való gondolkodás, máskor a konkrét, hétköznapi képek játékba hozása jellemző, melyeket könnyen ritmizálható, klasszikus rímképleteket használó verseléssel ad át olvasóinak. Az arra fogékony olvasók hamar megtanulhatják a ritmikus, nótaszerű alkotásokat.