A bosnyák írónő könyve, amely Tejfogak címmel jelent meg a Margó könyvek név alatt futó sorozat 12. darabjaként, a gyerekkor kapcsán felmerülő kemény és nehéz témákat emeli irodalmi minőséggé. Lana Bastašić novelláiban a gyermekbántalmazás, az abúzus, a toxikus családi légkör alapvetőnek számít; van, amikor balladai homályba burkolóznak rövidebb elbeszélései, máskor a konkrét képek taglózzák le az olvasókat újrealista erejükkel. A balkáni kultúra idegen- és nőgyűlölő mélységeit tárja fel novelláiban, melyek nem kínálnak fel alternatívákat. Ebben a magába záródó, gyilkos és depresszív világban nincs helye a fénynek, ebből a világból nem vezet kiút a boldog befejezés felé. E patriarchális világot az erőszak uralja, ezen a nyelven ért mindenki. A bántalmazás, az abból származó trauma határozza meg a novellák apró hőseinek elemi tapasztalatait. Az erdő című novella fiatal lányelbeszélője arról számol be részletesen, hogyan ölte meg az erdőben saját apját. A családban az apa depressziója, búskomorsága olyan mélységekig hatolt le, annyira nyilvánvaló lett az egész falu számára, hogy egyszerre a család a páriák között találta magát. Mindenki az anyát és feleséget okolta ezért, mondván, hogy nem törődik eléggé az urával… A nőhöz már csak a tojásárus öregasszony járt el, de félő volt, hogy ő is hátat fog nekik fordítani. Nem derül ki, a férj miért viselkedik így. A lány azonban meglesi egy alkalommal: azt kell látnia, hogy apja begyalogol az erdő közepére, ahol leül egy tönkre, és módszeresen kielégíti magát. A lány ezt nem bírja elviselni, ezért az egyik ilyen alkalommal leüti és megfojtja a férfit.