Egyszerű olvasóként (vagy nézőként, hall¬gatóként) mindig érdekelt, hogy legendás művészeink hogyan élték mindennapjaikat, milyen szokásaik voltak, milyen körülmé¬nyek között éltek, egyáltalán: milyen em-berek voltak. Ha egykori lakóhelyüknél jár¬tam, megpróbáltam erről minél többet megtudni, a fennmaradt információk azon¬ban gyakran töredékesek voltak, s nem is voltak elérhetők egyetlen forrásból. A kortársak beszámolói, vissza¬emlékezések, korabeli újságcikkek és egyéb élmények után néha elég messzire jutottam és valóságos időutazásban volt részem. Az ismeretek ugyanis pillanatok alatt életre kelnek azokon a helyeken járva, ahol ők él¬tek, azokat a tárgyakat megérintve, amelye¬ket ők érintettek. A tér ugyanaz, az idő pedig – kis képzelőerővel – beutazható. Hiába telt el adott esetben száz év, ma is kézzelfogható ezeknek a helyeknek a kisugárzása, pedig néha nem is őrzi más az egykori lakó emlé¬két, mint egy pár soros, megkopott kőtábla. Az elkészült kötet még azok figyelmét is le¬kötötte, akik amúgy kevésbé vagy egyálta¬lán nem fogékonyak a színházra, iro¬dalomra. Sőt, miután ebbe a különleges vendégségbe csöppentek, érdeklődővé vál¬tak, elkezdték vendéglátóik verseit olvasni vagy filmjeit nézni. A kiadvány ennek kiter¬jesztésérére tett kísérlet. Bízom abban, hogy valamilyen formában visszafelé is működik majd és az időutazók megosztják velem (ve¬lünk) a saját utazásaik élményeit. A kép így lesz egyre teljesebb. S talán az sem baj, ha a hiányzó kockákat néha a képzeletünk illeszti a helyére.