A drámapedagógus Punk Mária az ezredforduló óta versel, azóta több lírakötetet adott közre, ez az új könyve mégis olyan benyomást kelt, mintha hosszú ideig érlelt verstermő élmények törnének föl a lapjairól. Érett, kiforrott és klasszikusokat idéző, szabályos formájú líra ez, amely lelkületében, motívumaiban, képalkotásában, stilizáltságában és versbeszédében egyaránt az aranymetszés szabályát idézi, miközben alakzatait maximálisan kitölti: „Kering a fény ágról ágra, / tulipán áll hahotázva, / egyszer sárgán, / máskor árván, / kacsinthat egy gyöngyvirágra” (Tavaszi rend). Punk Mária verseiben az erős akaratú, öntudatos lírai alany vallomásai szólalnak meg, aki leszámolna az eleve elrendeléssel, a megalkuvással, a végzetre hivatkozó kényelmességgel.