A holokausztkutató, az egyetemen amerikanisztikát oktató Vilmos Eszter könyvének címében a „távolság” szó kettős jelentésű: egyrészt jelzi, hogy a szerző számol a vizsgált témák térbeli, időbeli és kulturális távolságának tényeivel, másrészt, hogy az objektivitásra törekvő kutatás nélkülözhetetlen feltétele a témára való távlatos rálátás. Konkrétan arról van szó, hogy a többedik generációs zsidóság – legyen szó a közép- és kelet-európai vagy az amerikai közösségekről – hogyan tekint a felmenőik által elszenvedett holokausztra. E tekintetben sajátos jelenség, hogy az amerikai zsidóság Közép- és Kelet-Európára úgy tekint, mint óhazára, ezzel óhatatlanul a múltba helyezi a térséget, e szemlélet meg nem vagy alig veszi figyelembe a ma e tájon élő zsidóságot.