Czakó Zsófia harmadik regénye, amely a Scolar Kiadó gondozásában jelent meg, egyszerre családregény, egy betegség krónikája, s ezen keresztül az egzisztencia határhelyzeti létállapotának realista ábrázolása. A Távoli rokonokban ugyanis három generáció feszül egymásnak, hogy szeretve-bántva még az utolsó utáni pillanatban megragadják annak lehetőségét, hogy közel kerüljenek egymáshoz. Vagy már túl vannak e lehetőségen is. A nagymama ugyanis előrehaladott Alzheimer-kórral éli az életét, egyre szűkebb köröket átfogó tudata a régi emlékeket engedi csak közel, de azok is asszociatív módon csak felsejlenek a homályból, nem köti már őket össze az észlelés, a valóságra reflektáló tudati meghatározottság. A jelen Margit számára félelemmel átitatott ismeretlen, melyben saját lánya jelenti az egyik fenyegetést. A kötetből retrospektív módon megismerjük az asszony életét, amely átível a 20. századi magyar történelem fontosabb állomásain. Tízéves korától már ő gondoskodik kisebb testvéreiről, s az sem véletlen, hogy házasságában is inkább cseléd, mintsem egyenrangú fél. Lánya nem akarja ezt a mintát követni, de ő sem ússza meg, hogy generációja démonai ne fennék rá fogukat, a korszak szelleme őt is magával ragadja – hol fel, hol le a mélybe. Családját, noha rendesen és tisztességesen próbálja egyben tartani, a kertvárosi kilátástalanság végül őt is elemészti. Margit, Janka és az unoka, Zsuzsika sem kerülheti el a nők sorsát a mindent maga alá temető magyar valóságban, melyet a körülmények és a családon belüli viszonyok alakítanak elviselhető szinten tartott elviselhetetlenséggé. A fiatal lány élete is számos traumatikus, de eléggé mindennapi élményt tartogat.