A magyar–francia kapcsolatok Trianon utáni két évtizede olyan téma, amellyel sokan foglalkoztak, de átfogó történeti fel¬dolgozás mindeddig nem született a témában. Ablonczy Balázs monográfiája az első világháborútól kezdve a frankhamisításon át a területi revízió időszakáig kíséri végig Párizs térségbeli politikájának alakulását. Munkája nem csak diplomáciatörténeti számvetés: a szerző kitér az olyan, a két nemzet viszonyát alakító tényezőkre, mint az országok imázsának vizsgálata, a franciaországi magyar emigráns közösség szerepe, a nyelvoktatás kérdése vagy az 1937-es párizsi világkiállítás által kiala¬kított Magyarország-kép. Elemzése közben mindig azokat a mozzanatokat figyeli, amelyek korszakokon át ívelnek: hogyan született meg a dunai nemzetközi vízi út francia kon¬cepciója, hol vannak a ma is létező kétnyelvű gimnáziumok kul¬turális gyökerei? A kötet bemutatja, hogy a két ország viszonya sohasem volt eleve elrendelt, valamint hogy mekkora szerepet játszott a kulturális diplomácia egy nagyhatalom és egy kis or¬szág kapcsolatában. Ablonczy Balázs (1974) történész, az MTA doktora, a Történettudományi Kutatóintézet tudományos tanácsadója. Kutatási területe a 20. század első felének magyar történelme, mintegy tucatnyi könyve jelent meg a témában, a magyar mellett ango¬lul, franciául, lengyelül, oroszul és románul.