Az idén nyolcvanadik életévét betöltő Spiró György 2010-ben íródott 1956-os regénye, a Tavaszi Tárlat nagy könyvsiker volt annak idején, és most újabb kiadásban jelenik meg, az Alapdarab-sorozat részekénz. A történet a forradalmat megelőző napokban kezdődik. A regény hőse, Fátray Gyula mérnök a Rókus Kórházban fekszik, október 22-én operálják aranyerét, lábadozását azonban a forradalmi események kissé megnehezítik: a sebesültek cipelése közben tüdőgyulladást kap, és csak a forradalom leverése után kerül haza ismét. Fátrayt látszólag megmenti jószerencséje, ám hamarosan összecsapnak feje fölött a hullámok. Miközben felesége a művelődési minisztérium alkalmazottaként a mára legendássá lett műcsarnokbeli Tavaszi Tárlat rendezésével van elfoglalva (1949 után első ízben ekkor állíthattak ki absztrakt művészek), Fátray kedélyét egy újságcikk borítja el. A kissé zavaros és logikátlan, az ötvenes évek elejét idéző írás a Magyar Ifjúság hasábjain egy nagyszabású államellenes összeesküvésről szól, és az egyik csoport tagjaként említ egy bizonyos Fátray nevű illetőt. Hősünket kiveri a víz, hiszen ilyen nevű (y-nal) nincs rajta kívül tudomása szerint. Be is indul a gépezet. Munkahelyéről egy kínos pártértekezlet után elbocsátják, ráadásul a pártvonalon megfúrt Tavaszi Tárlat miatt feleségét is áthelyezik. Hősünket körülveszi a vészjósló hallgatás, míg végül egy régi ismerős közbenjárására a dolog valahogy elül. Spiró György remek dramaturgiai húzással az 1957. május 1-jei felvonulás jelenetével zárja a regényt. Fátray megkönnyebbül a hatalom és a nép összeborulását látva. A holokausztot túlélt, egykor hithű, de mára csak élni akaró kommunista egyetlen reményét ebből meríti: "Ha ilyen tömegesen támogatják a rendszert, akkor a vezetők soha többé nem követhetik el azokat a tragikus hibákat." A korszak sunyi, látensen antiszemita légkörét hitelesen megjelenítő regény a forradalom utáni "rendteremtés" időszakának mérvadó irodalmi lenyomata. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"