„Tati” a bolgár nyelvben az édesapa bizalmas, kedveskedő megszólítása. Az író, ha nem is követte apja életpályáját, mindig példaképként tekintett rá; viselkedése, gondolkodásmódja, életfilozófiája, identitástudata iránymutató volt és maradt a számára. A címbe emelt Tati nem csak az író édesapja volt, hanem a bolgárság megtestesítője is; a becsület, a józanész, a mértéktartás mintaképe. Új könyve első fejezete (Apám nyomában) az apáról szóló mozaikos történetek sora, amely nem is Toso születésével kezdődik, hanem korábban, 1939-ben, amikor az idősebb Doncsev megnősült, magyar lányt vett feleségül, és még abban az évben kirobbant a második világháború.