Molière hatalmas drámai életművének három klasszikus darabját tartalmazza a válogatás. A művek nemcsak általános érvényű, napjainkig érvényes tanulságokat hordoznak, hanem ragyogó korképet, remek figurákat is rajzolnak. Elsőként a Tartuffe (1664) szerepel a kötetben, Vas István fordításában. A műben a képmutatók zsarnoki uralmának e pompás torzképében minden idők egyik legnagyszerűbb komikus remekművét tiszteli az egész művelt világ. Remekbe szabott alakjai, eleven, pergő cselekménye, költői nyelve méltán tették a vígjátéki színpad örökké aktuális, élvezetes darabjává. A Tartuffe azonban nemcsak művészi alkotás, hanem mint minden igazi nagy mű, bátor cselekedet is. Molière a megírásával és bemutatásával örök érdemeket szerzett a mások hiszékenységéből élő bigottság leleplezésében és a józan emberi ész, a felvilágosult gondolkodás uralomra juttatásában. A darab udvari bemutatója a hatalmas sikeren kívül zajos felháborodást váltott ki a józan ész ellenségeinek táborában. A klérus és a főnemesek annak idején kieszközölték a színmű betiltását, és Molière-nek több évi szívós küzdelmébe került, míg a király engedélyével a nyilvánosság előtt bemutathatta. A következő színdarab, A fösvény (1668), Illyés Gyula tolmácsolásában. Cselekménye Párizsban játszódik, témája pedig a pénz imádatának torzító hatása, ennek bírálata. Harpagon a világ legzsugoribb embere. Egész élete kuporgatásssal telik, pedig nagy vagyonnal rendelkezik. Ráadásul a vén fösvény már a fiatalok szerelmi életébe is beleszól. Ugyanis a lánya, Èlise és a fia, Clèante is szerelmesek, csakhogy Clèante épp Mariane-ba, Harpagon választottjába. Természetesen a fiatalok próbálnak ellenkezni, de mindhiába; Harpagon hajthatatlan. Clèante ezért inkább kölcsönt vesz fel, hogy titokban elvehesse Mariane-t. Persze Harpagon a kölcsön hallatán éktelen patáliát csap. Sőt, ravaszul addig csűri-csavarja a szavakat, hogy minden az ő kezére játsszon. Vajon sikerül-e megakadályozni a fukar Harpagon agyament terveit, és egymásra találnak-e a szerelmesek?... A harmadik darab a Képzelt beteg (1673), szintén Illyés Gyula fordításában. A vígjáték főszereplője Argan, egy jómódú párizsi polgár, akinek életét kitölti betegségébe vetett hite. Ez a mánia önzővé és zsarnokká teszi. Csak az orvostudományban hisz; gyógyszerekben, állandó kezelésekben és fiatal feleségében. Azokat, akik mindezekben kételkedni mernek, ellenségnek tekinti. Lányának, Angelikának is orvos férjet szán. Ám az ő szíve titokban már másé... Utóbbi darab kultúrtörténeti érdekessége, hogy az Molière utolsó színdarabja volt. 1673. február 17-én, az előadás közben a címszerepet alakító drámaíró a színpadon rosszul lett, és még aznap meghalt. Az ezúttal az Osiris diákkönyvtár sorozatban megjelent kötet végén életrajzi jegyzetek kaptak helyet. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"