Gondolt már arra, hogy egy kettőspont akár fel is dőlhet? És hogy egy feldőlt kettőspont olyan, mint egy szempár? Lehet, hogy mi, élőlények kettőspontokon át nézzük egymást? És akkor ki írja azt a hosszú, összetett mondatot? E versek ilyen finoman irányítják olvasójuk figyelmét az ismeretlen felé. A könyv úgy Tárgytalan, hogy kifelé mutat a tárgyi világból. Hittel és logikával, alázattal és humorral fordul a Teremtőhöz. És akkor is Hozzá szól, ha éppen végig hányjuk a kicsivel az éjszakát. Aki hányta már végig a kicsivel az éjszakát, az tudja, miféle éjszaka az. Van benne éberség és félálom, készenlét és elgyengülés, figyelem és víziók. Rossz és nehéz éjszaka, de utólag megérezzük, hogy megálltuk a helyünket. Egy ilyen éjszakának misztériuma van. Profán szentsége. Megerősít és felemel – akár ezek a versek. Kemény István