Szabó Ádám felnövésregényének hőse éli a késő Kádár-rendszer fiataljainak gondtalan életét. Középiskolában az irodalom szeretete ragadja magával, ezért is dönt úgy, hogy ezzel szeretne később az egyetemen is foglalkozni. Azonban előtte még az élet nagybetűs iskolájában kell kijárnia egy további évet. Nem ússza meg ugyanis, hogy a magyar néphadsereg pedagógiai mélységeivel szembesüljön. A fiatalember sorkatonaként vonul be, hogy egy teljes évet áldozzon életéből a szocializmus védelmében. A regény mégsem a katonaévről szól, bár ez is meghatározó élmény marad hősünk számára, hanem az egyetem utáni időszakról. Szabó Ádám regénye felnövésregény, még pontosabban, ahogy azt a cím is előre jelzi, „tanárregény”. A fiatal, pályakezdő magyartanárnak más kihívásokkal kell szembenéznie, mint a középiskolában, a katonaságban vagy az egyetemi évek alatt. „Nem akartam tanár lenni” – ezzel a vallomásszerű mondattal indítja egyes szám első személyben előadott történetét Szabó narrátora.