„Karinthy humora a kacagás nyomán megdöbbenést, filozofikus borzongást idéz fel. Nemcsak ő, aki a könyv finom és mély előszava szerint hirtelen visszavarázslódik a középiskola padjai közé, mi olvasók is egyszerre a diák-múlt furcsa világába jutunk. Sokat, nagyon sokat és jóízűen kacaghatunk Karinthy tréfáin. Megelevenül a diákkori keserves felkelés félálmú iskolába készülődése, a felelések komikus furcsaságai, a kedves és örök jódiák- és rosszdiák típusok, a rossz bizonyítvány fontoskodó és elszánt kimagyarázása, a mulatságos fizikai kísérletezések felsülései: minden derűs és drága kicsiség, amiből a diák élete összetevődik. De a viccek és figurák mögött, egy-egy odavetett megjegyzésben, komoly és megdöbbentő perspektívák nyílnak. Újra és újra olvassuk a kedves és mókázó sorokat s egyszerre érezzük, hogy itt többről van szó, mint nevetésről: egy szenzációs sikerű humoreszkgyűjteményről, életünkről, a drága és visszahozhatatlan ifjúságról.” (Tóth Árpád kritikájának részleteiből.)