A tizenkilencedik századi magyar folklór egy eleddig szövegválogatás formájában nem hozzáférhető szeletéből, a szóbeli rejtvényekből gyűjtött és állított össze a néprajzkutató-szerző egy kötetre valót, hiánypótló művel kedveskedve ezáltal a szakközönségnek, tanulságos és szórakoztató találós kérdés-kollekcióval meglepve a laikus érdeklődőket. Voigt Vilmos bevezetőjét és az előszót követően (amelyben felfedi munkája forrásait, valamint a szövegközlés módjáról és rendszerezési módszeréről) találjuk a kérdések gyűjteményét. A rejtvények - amelyek két nagy szokáskörhöz, a menyasszony hagyományos kikéréséhez és a fonóbeli közös időtöltéshez kapcsolódnak - típusuk és témájuk szerint fejezetekbe rendezve sorjáznak a műben: az élőlényekre általánosságban vonatkozó találósokat, az állatokhoz, emberekhez, növényekhez, tárgyakhoz kapcsolódó, összehasonlító, leíró, számtani jellegű, megoldásukat magukban rejtő, azonos alakú, más jelentésű szavakon alapuló és tréfás kérdések, illetve tudáspróbák, kétértelmű, sikamlós szövegek, rövid elbeszélések követik. A kötetet a feleletek betűrendes mutatója, s maguk a részletesen közölt feleletek zárják.