Nádas Péter helyét az a törekvése jelöli ki a kortárs színműirodalomban, hogy szakított a magyar színházat sokáig uraló realista-naturalista, propagandisztikus szemlélettel, és - Nietzsche drámafölfogásából kiindulva – a testi jelenlétre, a cselekvésre, a rítusra helyezte a hangsúlyát. Ennek megvalósulását mutatja e kötet öt, 1966 és 2010 között keletkezett színpadi műve. A címével is sokatmondó Protokoll (1966) már hordozza a sajátos Nádas Péter-i jegyeket, a tragikumra való törekvést, az instrukciókra bízott közlendőt, a protokoll, a rítus megjelenítésének szándékát. A darab konfliktusát a protokoll előírásossága és a gyász személyes érzésének összeütközése okozza. A bornírt hivatalnok képtelen emberi módon reflektálni a takarítónő fia elvesztése miatti fájdalmára.