Korunk egyik legnagyobb ellentmondása, hogy miközben az emberiség technológiai értelemben soha nem látott hatalomra tett szert, egyre látványosabban romlik kapcsolata a természeti világgal. Erdők pusztulnak, fajok tűnnek el, a városi életforma pedig sokakat szinte teljesen elszakított attól a felismeréstől, hogy az ember maga is egy összetett ökológiai hálózat része. Ugyanakkor egyre több tudományos és társadalmi kezdeményezés mutat arra, hogy létezhet másfajta viszony is ember és környezet között: együttműködésre, kölcsönösségre és felelősségre épülő kapcsolat. Rob Dunn Szövetségünk a többi fajjal című könyve ezt a gondolatot bontja ki, amikor a mutualizmus fogalmát állítja középpontba. A mutualizmus olyan kölcsönösen előnyös kapcsolatot jelent, amelyben különböző fajok együttműködése mindkét fél túlélését és fejlődését segíti – ilyen például az afrikai mézkalauz madár és az ember kapcsolata, ahol a madár elvezeti az embereket a méhkasokhoz, cserébe pedig hozzájut a viaszhoz és a maradék táplálékhoz. Dunn könyvének egyik legfontosabb állítása, hogy az evolúció története nem csupán versengésből és pusztításból áll, hanem legalább annyira az együttműködés története is. A szerző számos lenyűgöző példán keresztül mutatja be, hogy az emberi civilizáció maga is elképzelhetetlen lenne más fajokkal kialakított szövetségeink nélkül, legyen szó növényekről, mikrobákról, élesztőgombákról vagy háziasított állatokról. Dunn hangsúlyozza, hogy az ember nem a természet fölött álló lény, hanem annak szerves része, akinek létezése folyamatos kölcsönhatásokra épül. A könyv különösen nagy hangsúlyt helyez a környezettudatos gondolkodás és nevelés fontosságára is, mert a szerző szerint csak akkor alakulhat ki fenntarthatóbb jövő, ha az emberek újra megtanulják felismerni saját függőségüket az élővilágtól. Dunn olvasmányos, személyes hangvételben ír, miközben tudományos kutatások és evolúciós példák sokaságával támasztja alá állításait.