Debreczeny György az 1970-es évek vége óta változó intenzitással van jelen líránkban, csak az ezredforduló óta állandósult jelenléte a kortárs magyar költészetben. Ismeri és alkalmazza az értéktudatos képviseleti líra eszközeit, egyben őrzője a kassáki avantgárd hagyományának, továbbá beépítette költészetébe a posztmodern elemeit is a maga versnyelvének kialakításához. Hagyomány és modernitás összhangba hozása, klasszikusok és kortársak hatásainak integrálása jellemzi, ugyanakkor karakterének meghatározója a dévaj jókedv, a játékosság vagy az odamondogatás is. Úgy hagyománykövető, hogy a tiszteletlen tanítvány magabiztosságával tekint mestereire, mint aki tudja, hamarosan fölébük nő.