Az elsőként 1927-ben, a Kolozsvári Újság hasábjain folytatásos regényként napvilágot látott mű a szerző szibériai hadifogsága idején szerzett, egész munkásságát meghatározó élményeit dolgozza föl. Főhőse, az állástalan diplomás fiatalember számára az első világháború kitörése a gondoktól való szabadulást jelenti, az emberek idillikus elképzelésekkel indulnak a frontra. Ezt azonban hamar felváltja a kiábrándulás, az értelmetlenség, félelem, magány érzése, s a civil kisember kénytelen az orosz front, majd a hadifogolytábor számára értelmetlen, irreális valóságához alkalmazkodni. A regény nagyobb része e hadifogolytáborban játszódik, s hűen adja vissza annak katonás, zárt hierarchiáját, torz világát.