A lazán összefüggő szabad versekből álló poéma egy csalódott szerelmes végtelennek tűnő vallomása. Mégpedig hiteles vallomása, mert őszintén visszaadja a fájdalmas lélek minden csapongó gondolatát, hullámzó érzését és megfontoltnak tetsző következtetéseit. Mindjárt az első, mottóként a kötet élére tűzött vers őszinte beismerés: „— Hiányzik? / - Nem. Az hiányzik amilyennek láttam, / de ő sosem volt olyan”. Magócsi Szonja ugyan egyetlen érzéskört, a szerelmi csalódást jeleníti meg közel kétszáz oldalon, de annak minden lehetséges oldalát minden lehetséges hangfekvésben bemutatja. Olykor emléket idéz a boldog múltból, olykor a jelen tétovaságát, kereső attitűdjét festi le, élettapasztalatokról tanúskodó bölcs megállapításokat tesz, aztán fájdalmas jeremiádban fakad ki, vagy épp létfilozófiai távlatba állítja a maga sorsát, szenvedélyét és szenvedését.