A zsidóság huszadik századi tragédiájáról, az Európából való menekülésről, Izrael állam megalapításáról, Jeruzsálemről és a kibucok sajátos világáról számolatlanul születtek könyvek, köztük rengeteg kiemelkedő mű - épp ezért különösen nagy szó kijelenteni, hogy egy könyv, amelyben (sok-sok egyéb mellett) ezekről is szó esik, igazán kiváló. Márpedig Amos Oz kötetét méltán megilleti a dicsérő szó; írása egy hatalmas, több évtizeden átívelő regény, amely az önéletrajz apropóján nemcsak egy tipikus zsidó család sorsát, a holokauszt tragédiáját meséli el, de szemlélteti az államalapítás előtti, alatti és utáni idők nehézségeit, Izrael semmihez sem hasonlítható hangulatát - mindezt eredeti, magával ragadó, karizmatikus stílusban teszi, az értelem, érzelem, intuíció, a humor és az írói varázslat minden eszközével felfegyverkezve. Anyai rokonai, a Mussmannok Ukrajnából vándoroltak ki "az ígéret földjére"; édesanyja, Fanja igazi túlérzékeny, melankolikus entellektüel, aki feleségül megy a hasonló lelki alkatú, de talán még kevésbé életrevaló költő-tudóshoz, Joseph Klausnerhez. Egy ilyen "bagoly-családba", egy apró, könyvekkel teletömött lakásba születik bele Amos, aki először akkor szembesül zárt, fullasztó világuk abszurditásával, amikor Fanja egy depressziós rohamban öngyilkosságot követ el. A kamaszfiú rövidesen hátat fordít introvertált, makacs, szélsőséges politikai nézeteket valló apjának, megszökik és csatlakozik a Hulda kibuc kommunájához, ahol - megpecsételendő identitásváltását - felveszi az Oz nevet, amely héberül bátorságot jelent... A tartalmas szórakozást ígérő, különleges hangulatú regény széles körben ajánlható.