"Szeretem a cicámat. A csillogó fekete szőrét. Azt a kis fehér gyűrűt a farka végén, igazi csoda ez a csacska macska!" - vallja meg cicájával kapcsolatos gyöngéd érzelmeit a narrátor kislány a mese elején. A folytatásból kiderül, hogy e szeretet annak ellenére totális, hogy Cicó bizony sokszor igazi rosszcsont: felugrik a konyhapultra, babrál a kilinccsel, elcseni a cipőfűzőt, túrja az ágyneműt, a karmocskáival felszalad még a falra is. De mindez egy csapásra lényegtelenné válik, amikor bújik és dorombol - ilyenkor Cicó ellenállhatatlan. Nem csoda, hogy amikor egy nap a macseknak nyoma vész, kis gazdája rettentő szomorú, s ahogy telnek az órák, majd napok, egyre kétségbeesettebb. Apukája a macskák szabad természetével próbálja vigasztalni, de hiába. Aztán egy hét múlva, mintha valami matatna a virágcserepek közt. Csak nem Cicó tért haza...? Simon Mole meséjét Sam Usher kedves rajzai jelenítik meg. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"