Turczi István egyéni hangot képvisel a kortárs magyar lírában. Költészete a klasszikus, a hagyományos formák restaurálása, megőrzése, továbbépítése, alakítása, egyben modern tartalommal való megtöltése jegyében született. Ám ez a látszólagos rend feszítő ellentmondásokat takar. Verseiben szinte vibrál a modern ember bizonyosságkeresése. A belső rendjét építő költő környezetében az archetípusokhoz fordul, de ennek a keresésben ott szerepel a történelem és személyes mikrotörténelem, a mítoszok és a sors motívumai is. Most megjelenő új verseinek gyűjteménye - a korábbiakhoz hasonlóan - a sokarcúság és a sokszólamúság megtestesítője; az itt helyet kapott költemények nagy részére jellemző a távolságtartó irónia, a keserédes vagy tragikomikus hangvétel, a posztmodern, szavakkal szabadon játszó, zsonglőrködő, csipkelődő humor: "Hősünk, a megénekelt, / nem csak papíron bátor. / Igazi posztmodell ő: / vérbő interpredátor. // De ki ez a fenevad? / Holmi székelyföldi látó? / Nem kímél ő senkit, / a tempója rubato." (Az interpredátor). A helyenként vidám, helyenként gunyoros, máskor nagyon is tűnődésre késztető versek kötetbeli rendjét a két fejezet szabja meg: a Csak egy lépés, illetve a négy hosszabb verset tartalmazó Hol volt, hol nem. A kötet - akárcsak Turczi István korábbi művei - most is jó szívvel ajánlható a modern lírát kedvelő, annak eseményeit nyomon követő olvasóközönség számára. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"