A tatár származású orosz írónő valamennyi regényében a történelemnek kiszolgáltatott kisember sorsáról beszél, pontosabban a szovjet hatalom embertelenségéről, a polgárháborúról, a kuláküldözésről, a sztálini korszak kegyetlenkedéseiről, az éhínségekről. Minden műve egy pontosan körülírt történelmi korszakban - főképp a szovjet hatalom első évtizedeiben - játszódik, és az erőszakos hatalom áldozatairól szól. A Zulejka kinyitja a szemét (201710114) a kuláküldözés drámáját, a tatár gazdák deportálását jeleníti meg; A Volga gyermekei (202021161) a volgai németség sorsát idézi föl; a Szerelvény Szamarkand felé a ’20-as évek polgárháborúja gyermekáldozatainak állít emléket. Az írónő a múltat kutatja és ábrázolja, a történelem természetét vizsgálja az egyéni sorsok alakulásában, de azért, hogy megértse a ma emberét. Nézete szerint a szovjet hatalom első két évtizedében kötöttek olyan erős béklyókat az emberekre, amelyeket máig sem sikerül kibogozniuk. Új regénye hét évvel a bolsevik hatalomátvétel után játszódik, a polgárháború miatti éhínség által meggyötört Oroszországban. Árván maradt gyerekek tízezrei kóborolnak az országban, csavarognak, lopnak, a szemétben túrkálnak, de leginkább éheznek és fáznak. Belaja komisszár és Gyejev vonatparancsnok azt a feladatot kapják, hogy ötszáz éhező gyereket evakuáljanak Kazanyból Türkmenisztánba, Szamarkandba, hogy megmeneküljenek az éhhaláltól. A valós kalandokat mesei elemekkel vegyítő mű a végtelen hosszú utazás története, és Gyejev erőfeszítéseinek krónikája. A szerelvényparancsnoknak út közben élelmet, gyógyszert, tisztálkodási eszközöket kell szereznie, életben kell tartania kis védenceit, amíg megérkeznek Szamarkandba. A cselekmény hat hete alatt a szerelvény négyezer versztát tesz meg, miközben ismeretlen alakok sokasága tűnik föl - vasutasok, bűnözők, rekviráló komisszárok -, akik bármire képesek. Ahogyan a gyerekek megmentésével megbízott emberek is bármire képesek, hogy megmentsék a kicsik életét. A szereplők végül - akár a mítoszokban - eljutnak céljukhoz, amely tett nem csak Gyejev hősiességének érdeme, hanem azoké is, akik az utazás során segítettek neki. A fordulatos történet és a nem egészen folttalan múltú Gyejev alakja megmutatja, a szovjet rendszer mindkét oldalát: a sötét bűnökét és az emberi önfeláldozásét. A kötet - az írónő többi regényéhez hasonlóan - nagy világirodalmi gyűjtemények darabja. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"