Az Irodalmi Rádió obligát kiadványai között idén is számítani lehetett a Bálint-napra beküldött versekből összeállított antológiára. A pályázat győztes alkotásaiból összeállított könyv, ahogy azt a címe is világossá teszi, a szerelemről közöl örökérvényű, mégis nagyon személyes gondolatokat. Ebből adódik, hogy a verselő alkotók elsősorban az alanyi líra hagyományát követve öntik strófákba érzéseiket. A szerelemnél keresve sem találhatunk olyan más érzést, amire a szubjektív jelző jobban illene, kifejezésére pedig egy formába öntött, szépen csiszolt vers minden életkorban a lehető legalkalmasabb „eszköz”. A verselő szerzők általában két-három költeményen keresztül adnak hangot mindannak, ami a lelkük mélyén található. A vallomásos megszólalásmód, a heves lánggal égő szerelmi óda vagy a nosztalgikus húrokat pengető, elrévedő, a múltat édeskés mázzal bevonó visszaemlékezések egyaránt helyet kaptak e gazdag kötetben, amely bizonyítja: a sokszínűségből nem széthúzás, hanem termékeny diverzitás alakulhat ki.