A huszadik század második fele magyar szellemi életének megkerülhetetlen alakítói között tartják számon Vargha Domokost és feleségét, Stolte Magdolnát. A hétgyerekes család nem fért bele a kádári politikai környezetbe, évtizedeken át szegénység jutott nekik osztályrészül, melyet a családi derű, a hét gyermek zsivalya, valamint a szülők és barátaik intellektuális közege ellensúlyozott. A hét gyermek közül Magdolna, a jelen kötet szerzője 1956-ban látta meg a napvilágot. Önmagában a szülők megérnének egy vaskos családtörténetet, de a szerző ennél mélyebbre nézett a múlt sötétlő kútjában, és családtörténetét a 19. század közepénél kezdi. Az ükszülők generációja olyan történelmi eseményeket hoz testközelbe, mint a lengyelek mozgalmai, a magyar szabadságharc, később a kiegyezés, az Osztrák-Magyar Monarchia virágkora, a polgári élet Magyarországon, később pedig a világháborúk borzalmai, 1956 és a lassan konszolidálódó Kádár-rendszer. A „kanyargós családtörténet”, ahogy azt könyve alcímében Vargha Magdolna is leírja, a régi másfél évszázadát lefedi, nyelveken, kultúrákon ível át, de összefogja a szabadság szeretete és valami mély hit a humanista emberképben. A kötet kronologikus rendben haladva ismerteti az egyes ősök életét és politikai, irodalmi tevékenységét. A szerző a releváns levéltári források mellett bátran támaszkodhatott felmenői naplóira, leveleire, melyek minden esetben különleges irodalmi ízlésre tesznek tanúbizonyságot.