Szép Ernő 1884-ben született a Máramaros vármegyei Huszton. Tanulmányait Hajdúszoboszlón, majd Debrecenben és Mezőtúron végezte. Első verseskötete tizen­nyolc éves korában jelent meg. Az iskola befejeztével Budapestre költözött és újságíróként dolgozott a Nyugat, Az Est és Az Ujság munkatársaként. Divatos színpadi szerző lett, regényei is sikert arattak. Költészetének alaphangja a részvét minden emberi bánat iránt és a szeretetvágy. Gazdag érzelemvilággal tudja új meg új módon kifejezni a szeretetet, megértést, mindent megbocsátást. Ahogy prózájában, úgy verseiben is jellemző az életrevaló szinte naiv rácsodálkozás, mindegyre az élet szépségeit ünnepli: a felhőket, csillagokat, virágokat, hulló leveleket. Stílusa élőbeszédszerűen természetes, verseiben az érzelmesség mellett a humor is meg-megcsillan. A gyönyörködő csodálkozás mellett leggyakrabban a részvét fakad fel benne, Imádság című versét gyengéd és finom hangja miatt a legszebb magyar háborús versek között tarthatjuk számon. „Szép Ernő a huszadik századi világköltészet fontos, nemes, sajátosan kiemelkedő alakja volt és marad” – írta róla Tandori Dezső. Huszonöt legszebb versét tartalmazó válogatásunkat ajánljuk mindazoknak, akik szívesen elmerülnek az egyik legérzékenyebb magyar lírikus költői világában.