A néhány íves emlékezést alig tíz hónappal pokoljárása után vetette papírra az akkor hatvanegy éves író. 1944. október 20-án, a "Szálasi-világ hatodik napján", a Pozsonyi úti csillagos ház zsidó származású férfiait kora reggel sorakoztatták az udvarban, két napra való élelemmel a hátizsákjukban. Szép Ernőnek, aki harminchárom évet töltött a Margit-szigeten, a Palatínus Szállóban, a németek március 19-i bevonulása után ki kellett költöznie, s októberben már nőtestvéreivel együtt ennek a Pozsonyi úti háznak a lakója volt. Így hát neki is mennie kellett, a ház többi ötvenhárom többnyire idős, beteges férfi bérlőjével és a más házakból összeterelt százakkal együtt a bizonytalan jövő felé.