lV. Béla király leányának, az 1943-ban szentté avatott Margitnak (1242-1270) számos legendáját ismerheti a magyar olvasó. Ezek közül a legrégibb, a leghitelesebb, az „igazi” legenda 1271 és 1275 között keletkezhetett, vagyis közvetlenül a domokos rendi apáca-királylány halála után, s szerzője vélhetően Marcellus, Margit gyóntatója és lelki vezetője, a magyar domonkosok rendfőnöke volt (a legenda ezen változatának kiadását az 199909008-as tételszámon ismertettük). Ez a kézírásos, latin nyelvű legenda, valamint az 1276-os kanonizációs vizsgálat dokumentumai képezték a későbbi Szent Margit-legendák alapját, melyek közül a legismertebb az az 1510-ben keletkezett, immár magyar nyelvű, az elején és végén sajnos csonka legenda, melyet Ráskay Lea domonkos apáca másolt le egy kódexbe a Nyulak-szigetén (a mai Margitszigeten) álló kolostorban, s amely kódexet ma az Országos Széchényi Könyvtárban őriznek. Most ez a legendaváltozat jelenik meg teljes terjedelmében, a Szent István könyvek sorozat részeként. A szerkesztői előszót követően az első rész Szent Margit életét foglalja össze, születésétől halálig, majd az életében bekövetkezett csodatételeinek részletes bemutatása, a halála után történt csodák ismertetése, halottak feltámasztásai és további csodás esetek bemutatása következnek. Külön fejezet sorolja fel a margitszigeti apácákat, Szent Margit idejétől a negyvenedik szororként azonosított Petronilla nővér időszakáig, majd Fülöp esztergomi érsek vallomásának – csonka – szövege olvasható a szent életével kapcsolatban. A kötet – a szakértőkön túl – elsősorban művelt, a középkor kérdései iránt fogékony olvasóknak (és nem csak Szent Margit vallásos tisztelőinek) ajánlható. A kiadványt a szövegkiadások információi, irodalomjegyzék, valamint a legendát tartalmazó kódex borítójának és első fóliójának felvétele zárja. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"