"Karafo naplójában 1969-ből származnak az első bejegyzések. Minden tudatosságot nélkülöző kézjegyek, nem a jövőnek íródnak, nem a múltnak, semmiféle időnek, nem valakinek, hanem csak úgy" - olvashatjuk Faludi Ádám most megjelenő könyvének bevezető írásában (Karafo darutánca) a ráhangolódást segítő gondolatokat, amelyek kaput nyitnak Karafo - Faludi alteregója - világába. És valóban, az első vers datálása 1969. szeptember 7. a "műbőr fedelű naptárban": "Az örökkévalóság körüli pályán kering / innen próbál becsapódni / de csak úgy gyakorlásképpen / a pusztulás felszínébe / feleslegesen / 69 / nyárvége / egyszer egy / egyszeregy se". Ezt követik a naplószerű bejegyzések, amelyek érdekessége, hogy bár a '69-es év emlékeit, eseményeit, hangulatait idézik vissza, a szerző szándékoltan kiemelt zárójeles megjegyzései elárulják, hogy ezeket majd' három évtizeddel később, 1996 januárjában vetette papírra. A posztmodern stílusban megírt szubjektív epizódokat rendre kiegészítik "Karafo" akkoriban írt versei, lírai felhangokkal árnyalva mondandóját. További értelmezési perspektívákat nyit meg a befogadó számára, hogy Faludi vizuálisan is játszik a szövegtesttel, alkalmanként beleszőve a fekete-fehér illusztrációkat, máskor magát az írást jelenítve meg egyúttal képként is. Később a visszaemlékezés összefolyik a versírással: a "karafo a huszonegyedik század elején új pénzkereseti lehetőség után néz" című huszonöt ciklusos költemény egyben naplóként is értelmezhető. A kiadvány azok mellett, akik nyomon követik Faludi Ádám költői munkásságát, figyelmébe ajánlható a posztmodern irodalmat kedvelő olvasóknak is. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"